Az alkalmazott grafika gyűjtőnév alatt azon alkotásokat  értjük, amelyek művészi igények kielégítésén túl konkrét és behatárolt  gyakorlati funkcióval is rendelkeznek, ezért az iparművészet tárgykörébe tartoznak. A reklámgrafikai tevékenységi kört magában foglaló plakátok,  meghívók, oklevelek, valamint könyv-, lemez-, CD- és DVD-borítók,  számolócédulák (1965-ig), reklámlapok, művészi hirdetések mellett ide  sorolják az újság- és könyvillusztrációk, karikatúrák,  rajzolt képregények készítését éppúgy, mint a cégek  vizuális arculatának, logotípiáknak a tervezését, vagy a könyvművészet  elemeit mint a tipográfiát, művészi kolofonok,  kezdő és záró ábrák, rajzok készítését. Ide kapcsolódóan szokták  emlegetni még a bankjegy-, a kávécukor csomagolások-, és az oklevéltervezőket  is, sőt az animációk, bábfilmek karakterkészítőit is, akik mind egy-egy  szakosodott ágát képviselik az alkalmazott grafikának.
A művészek maguk között némi iróniával a „művészet kommandósai”-ként  emlegetik magát a műfajt, hiszen a többnyire vizuálisan kevéssé képzett  megrendelő, és a végeredményképpen legyártott, elkészített műalkotás  között kell egészséges kompromisszumok között lavíroznia a művésznek,  úgy hogy a művészi igényesség ne sérüljön, ugyanakkor a vevő is  elégedett legyen, ráadásul a kívánt funkciót is betöltse az elkészített  műalkotás. Ez gyakran egy-egy megnyert (jobb esetben) csatával  egyenértékű cselekedet - innen a kommandós kifejezés. Az alkalmazott  grafika nagy művészei közül sokan munkásságukkal kivívták a valamilyen  szintű művészi függetlenséget, amelyet respektáltak, sőt elismertek  abban a korban, amelyben alkottak.